Vácon40 kíváncsi diák és 4 tanár elhatározta, hogy
megismeri Kárpát-hazánk déli csücskét
és ott élő honfitársainkat. A cél eléréséért pályáztak és nyertek.
Nagy izgalommal mentünk
az iskolához 6 órakor. A busz már benn állt. Bepakoltuk csomagjainkat, majd roham
indult a helyekért, mindenki a hátsó ülésekre szeretett volna ülni.
Negyedóra múlva
elindultunk. Folytattuk megszakított alvásunkat a buszon egészen Szegedig,
ahol megálltunk, mert csatlakozott hozzánk Robi, a honismereti vezetőnk.
Dél körül érkeztünk meg Temesvárra.
Temesváron egy nagy körsétát tettünk (első felfedezésünk egy KFC volt- nagyon
éhesek voltunk -) így megismerve a város fontos nevezetességeit. Végig mentünk
egy széles sétálóutcán, ami egy óriási ortodox templomhoz vitt. Majd megnéztük
Temesvár történelmi centrumát, a hajdani Losonczi teret, amit nemrégiben
felújítottak.
Tisztelettel adóztunk Klapka György szülőháza előtt a hős honvédtábornoknak
Sétáltunk még a Béga
partján elterülő szépséges parkban, majd buszból megnéztük a református parókia épületét, ahol
1989.-ben Tőkés László vezetésével elindult a Causescu diktatúrát megdöntő
forradalom.
Szép időnk volt, minden
napfényben úszott, rengetegen sétáltak a város utcáin.
Fáradtan ültünk vissza a
buszba, hogy folytassuk utunkat Herkulesfürdőfelé.
A síkságok helyét
lassan dombok majd hegyek vették át, mire beértünk a völgybe, ahol
Herkulesfürdő fekszik. A táj gyönyörű, sok az új épület, szálloda, látszik,
hogy itt főként az idegenforgalomból szeretnének megélni az emberek. A
rendezett, gondozott részletekbe ritmikusan rondít bele egy-egy durván
elhanyagolt, szeméttel dúsított út menti táj. Félig leomlott(vagy félkész és
ottfelejtett?) házak, egy-két mementónak otthagyott ipari létesítmény no és az
elmaradhatatlan –gondolom - illegálisan fölhalmozott szemét. Honismereti vezetőnk
(Robi) mondta, hogy Herkulesfürdő új részét akarják fejleszteni, a monarchiára
emlékeztető régi műemlékek eltüntetését pedig az időre bízzák. Hát az rendesen
el is bánt velük, amint ezt a kiszállás után rögtön megállapítottuk. Az
idő(járás) velünk is elbánt, mert rögtön a busz elhagyása után elkezdett
zuhogni az eső. Bőrig áztunk de azért végigjártuk Herkulesfürdő utcáit és
mindent megnéztünk. Csodaszép látványt nyújthattak fénykorukban az épületek,
utcák és fényűző életet élhettek itt az ide zarándokló gyógyulni és szórakozni
vágyó felsőbb osztálybeli emberek. Láttuk a Kaszinót, Sissi és Ferenc József
palotáit, fürdőházzal rendelkező szállodákat és a gyógyfürdőt. Vétek
ennyi múltbéli emléket elpusztulni hagyni!
Kis "medencék" vannak kialakítva, amiben fürdenek
Miután kigyönyörködtük
magunkat, vissza a buszba és irány a Sáfrán panzió, ahol a szállásunk és a
vacsoránk már várt bennünket. (Mindkettő jó volt!)
Sáfrán panzió
2019.04.13.
Frissen ébredtünk, irány
az étterem és a finom reggeli. Reggeli után elköszöntünk a panzió nagyon kedves
tulajdonosaitól és a következő megállónk a Vaskapu erőmű és a Kazán szoros.
Hamar elérkeztünk az erőműhez.
Hatalmassá válik errefelé a Duna, mintha egy tenger mellett haladt volna a
buszunk. Orsova
egy nagyon szép öbölben fekszik. A régi Orsova– több más településsel és Ada
Kali szigetével együtt - sajnos már a víz alatt pihen, ez volt az ára
az energiatermelésnek. Orsován is rejtőzött egy darabig a magyar korona egy
kápolnában, mint idegenvezetőnktől megtudtuk.
A vaskapunál 30 méteres
szintkülönbség van a Duna vízszintjei között, zsilipelnie kell a hajóknak az
áthaladáskor. Ez a szintkülönbség az energia forrása.
Miközben
áthaladtunk a Vaskapu I. gátján, (ami
egyben a határ is Szerbia és Románia között) csak a buszból tudtunk fotózni és a
gát túlsó oldalán már a szerb oldalra kerültünk. Itt haladtunk tovább kanyargós
hegyi utakon a Vaskapu szoros mentén. A szoros régen nem volt hajózható. A
vízi utak kihasználásának igénye azonban már az ókorban is felmerült ezértTraianus
császár korában is tettek erre vonatkozó kísérletet. Ennek emlékét őrzi egy
emléktábla, amit nem felejtettek a víz alatt a duzzasztás során. A
reformkorban Széchenyi István gróf Baross Gábor mérnökkel együtt
kiszélesítették a szorost, amivel a sodrás lecsökkent és így hajózhatóvá vált. Nagy
ünnepség volt az átadáskor Ferenc József és a szerb illetve román uralkodó
részvételével, de a magyarokat kifelejtették ebből. Emléktáblákat azért
kaptunk, de azt a víz alatt felejtették. Mi és honismereti vezetőnk
viszont nem felejtjük a szoros történetét és tisztelettel adóztunk Széchenyi
István és Baross Gábor munkásságának, emlékének.
Lassan a leglátványosabb
szakaszához értünk utunknak: a Kis
Kazán szoroshoz.
csoportkép a Kis Kazán szorosnál
Itt kiszálltunk a buszból és
gyönyörködtünk a lélegzetelállító látványban. Kicsit ijesztő volt, hogy sehol
egy korlát a szakadék mellett, de igyekeztünk elkerülni a szélét. Továbbhaladva
a vadregényes tájon a Nagy
Kazán szoros következett, majd rövidesen elértük a
szoros végét és kezdett kiszélesedni a Duna.
Galambóc
várát megpillantva az ember lába szinte földbe gyökerezik a
mesebeli látványtól, olyan csodálatos. Itt már tenger méretű a folyó. Mikor
kiszálltunk a várnál, mintha egy tengerparton sétálnánk.
Ráadásul a nap is gyönyörűen sütött ráerősítve
a vakációs, tengerparti érzésünkre. Szerencsénk volt-mondták-, mert a vár
felújítása érkezésünk előtt pár nappal fejeződött be és azóta látogatható. A
látogatóközpontból indult a várbéli séta, ahol a vár történetével ismerkedtünk
meg. Sok gazdája volt a várnak, hol oszmán, hol szerb, hol magyar kézben volt.
Arany János is megénekelte Rozgonyiné
balladájában a várbéli csatát, melyben egy hős asszony, Rozgonyi Cicelle
mentette meg Zsigmond királyt.
Galambóc vára
Mintha tengerparton sétálnánk
...egy távolabbi perspektívából
Kis csapatunk a vár előtt
Miután kellő számú fotót
készítettünk erről a csodálatos fekvésű várról, továbbindultunk a Bánságba.
Utunk következő állomása és egyben a következő két napi szállásunk helye Székelykeve. Mivel honismereti
vezetőnk innen származik, sok információval gyarapodtunk erről a faluról már
útközben is, úgyhogy kívácsian vártuk, hogy megérkezzünk e legdélebbi tiszta
magyar faluba, amit főképpen az idevándorolt bukovinai székelyek alapítottak 1860 körül. A falu azóta is őrzi
magyarságát, ami szinte csoda, hiszen szerb falvak veszik körbe mindenfelé.
Megérkezve a faluba
mintha hazaérkeztünk volna, tényleg mindenki magyarul beszélt és nagyon
barátságosak voltak az emberek. Szorgalmasan köszöntünk mindenkinek, aki
szembejött. Szembetűnő volt -amiről Robi is beszélt- a tisztaság és
rendezettség. Minden ház rendben kicsinosítva, sok virág, fa, zöld terület.
Látszik, hogy nagyon szorgalmas, jóravaló emberek lakják a falut. Egy nagy
sétát tettünk a faluban vacsora előtt. Megcsodáltuk a szépen felújított
közintézményeket illetve a temető bejáratánál a székelykaput.
A temető székelykapuja
A Dani panzióban volt a
szállásunk és az étkezésünket is itt biztosították. Kellemes hely, finomak
voltak az ételek és a vacsora maradékát összecsomagolták nekünk (süti és husi),
hiszen messze volt még a takarodó ideje és valóban meg is éheztünk.
2019.04.11.
Rövid alvás után reggel
indulás partneriskolánk városába: Nagybecskerekre. 11h körül érkeztünk meg az
iskolába. Már nagyon vártak bennünket. A gyerekek és a tanárok örömmel, jó
ismerősökként üdvözölték egymást. Tele voltak finomságokkal az asztalok!
A becskereki partnerünk finomságokkal és szép műsorral várt bennünket
Az Igazgatónő meghívta az Újvidéki Rádió-t és
Televíziót is, akik interjút is készítettek velünk. A partneriskola diákjai egy
gyönyörű műsorral is készültek: elhanzott vers, próza illetve egy diáklány fantasztikus
előadásában egy Quimby dal (Most múlik pontosan…) Nagy tapsot kaptak a
szereplők. Kötetlen –falatozással egybekötött –beszélgetés, majd az iskola
bemutatása következett. Nagyon tetszett az iskola névadóját (Nikola Tesla)
ábrázoló hatalmas falfestmény az egyik teremben, amit a tanulók készítettek.
Nikola Tesla a falon
Az elektronika tanműhelyben érdekes
kísérleteket nézhettünk meg.
Miután végigjártuk az iskolát elindultunk
megismerkedni Nagybecskerek látnivalóival. Először az önkormányzat épületében a
dísztermet néztük meg, ahol a városatyák helyére le is ültünk, miközben
vendéglátóink nagyon érdekes dolgokat meséltek a város történetéről.
Ezután egy séta következett majd a Nepomuki
Szent János Székesegyházat látogattuk meg.
Ennek története-mint megtudtuk- régre nyúlik vissza:
a helyén egy mecsetté átalakított templom állt, melyet lebontottak és Mária
Terézia 1758-ban elrendelte az új templom építését, amit 1864.-ben a hívek
számának növekedése miatt egy új, nagyobb templom építése követett. A templom
falait értéke festmények díszítik pl. Székely Bertalan Nepomuki Szent János
képe és Leonardo Da Vinci Utolsó vacsoráját példának tekintő Gaigner kép.
A templom padsoraiban ülünk
Elmondhatjuk, láttuk az Utolsó vacsorát
Lázár Vilmos emléktáblája a templomban
A templom történetének ismertetése után az
1846.-ban épült piarista gimnázium egy lezárt kápolnájába mentünk, amit csak a mi
kedvünkért nyitottak ki, egyébként csak Szent Istvánkor tartanak benne misét.
(Szent István a védőszentje)
A Szent István kápolna
Hátra volt még a múzeum megtekintése, amit
nagy érdeklődéssel, de sietve néztünk meg. Három szinten mutatja be főként
helytörténeti anyagát a múzeum. Erre több idő is kellett volna, de még
Nándorfehérvárra is el kellett jutnunk a mai nap. Elbúcsúztunk hát
partneriskolánk diákjaitól és tanáraitól és megbeszéltük, ez a búcsú nem örökre
szól, mindenképpen keresni fogja mindkét iskola az együttműködés lehetőségeit.
Ismét buszra pattantunk
majd következett Belgrád, a főváros. Elég messze tudtunk csak leparkolni, ezért
sokat kellett sétálni, míg a várhoz értünk. Sajnos közben az idő is elromlott:
megindult az eső és hideg lett. A vár környéke szép és rendezett –ellentétben a
Belgrádból eddig látottakkal-, sok volt a turista, főként helyiek a rossz idő
ellenére.A II. Sztambul kapun érkeztünk
a várba, ahol egykoron a Hunyadi János vezette sereg győzelmet aratott a török
csapatok ellen, melyről emléktábla is tanúskodik.(elég kicsi az emléktábla)
Itt érkeztünk be a várba
Honismereti vezetőnk meséli a csata lefolyását
Robi részletesen és lelkesen magyarázza a
csata lefolyását.
Hunyadiék diadalára azóta a déli harangszó
emlékezteti a keresztény világot. Megtekintettük az óratornyát, Damad Ali pasa
türbéjét
és gyönyörködtünk a Duna
és a Száva találkozásában.
„Itt esik szerelembe a Száva a Dunával”
Történelmi sétánk végén
kapunk félóra szabadidőt a nyüzsgő belvárosban: remek kávéházak, üzletek,
kocsmák hangulatos elegyet képeznek a Knez Mihailova sétálóutcán, hasonlóan a
budapesti Váci utcához. Zimonyba sajnos már nem tudtunk elmenni, mert az eső is egyre
jobban esett és későre is járt már, indulni kellett vissza Székelykevére.
Kilencre értünk vissza a panzióba. Már nagyon éhesek voltunk, szerencsére finom
és sok ennivalót kaptunk így elégedetten pihentünk meg a panzióban.
Április 12.
Reggel van, a kirándulás
utolsó napja. Szomorúsággal vegyes örömmel konstatáltuk, este már a saját
ágyunkban alszunk. Sajnos továbbra is hideg van és szépen, csendesen de biztosan
esik az eső. Így érkeztünk el Zalánkeménre, azaz Slankamenre. Itt folyik bele a
Tisza a Dunába. Program szerint ezt nézzük meg hajókirándulás keretében. Aki
már volt hajókázni 5 fokos hidegben, esőben és szélben, az tudja, miről
beszélek: egy porcikánk nem kívánta a hajóutat de ha benne van a programban
essünk túl rajta! Két csoportban mentünk: amíg az egyik hajóra szállt, a másik
a kikötői kantinban melegedett egy tea vagy kávé mellett.
Behajóztunk: alul víz és
felülről is víz: eső illetve a ponyváról időnként lezúduló víz formájában. A
kapitány látva a lelombozott hangulatot, zenésre vette a hajóutat és
lehetőséget adott kipróbálni a hajó kormányzását az arra vállalkozóknak.
Jól áll a kapitányi sapka
Lassan visszatért a jókedvünk, mire a
torkolathoz értünk már mindenki mosolygott. nagyon szép volt a két folyó
találkozása, a folyók színe is különbözött, a táj szépsége pedig lebilincselő!
Érthető, hogy ezen a helyen temették el Attilát hármas koporsóban.
Esik eső
...és még jobban esik
Vacogunk a hajón
A kirándulás után jó
időbe tellett, mire megszáradtunk és visszamelegedtünk 36 fokra.
Péterváradra érve már
egészen jó idő lett. Pétervárad Újvidékkel szemben a Duna Szerémségi oldalán helyezkedik
el. Trianon előtt Szerém vármegyéhez tartozott. Nevét a Bánk bánból ismert
Petur bánról kapta, aki az uradalom birtokosa volt. 1237-ben említik először
ezen a néven. Történelme során volt a Garaiaké, a törököké, tartozott a
Jugoszláv királysághoz, a Horváth majd a Szerb államhoz. A ma is látható
formáját 1692-ben kezdték építeni és 1780-ban készült el. Savoyai Jenő itt
aratott nagy győzelmet a török sereg felett 1716-ban. A XVIII. században
Magarország legmodernebb vára volt. Jelenleg Újvidékhez tartozik. Hatalmas erődítmény, többszörösen körülvéve
több méter széles falakkal
A vár bejáratánál
A múzeum a várban
Pétervárad
Hangulatos vendéglátóhelyek a várban
. A vár tetején egy szép óratorony áll, ami a
hajósoknak is mutatja az időt. Fordítottak a mutatók: a nagymutató az órát,
a kicsi a percet mutatják, hogy a Dunán elhaladó hajósok is jól láthassák.
Ez a vár legszebb része pazar kilátással
Láttuk a lebombázott vasúti hidat is. Szerencsére ma már szép, új hidak kötik
össze a két városrészt
Újra buszra szálltunk és
miután egy rövid városnéző kört tettünk Újvidéken, ahol honismereti vezetőnktől
Robitól is búcsút vettünk, elindultunk hazafelé. Kicsit fájt a szívünk elhagyni
Délvidéket, mert nagyon sok szép élménnyel gazdagodtunk itt.
A határtól tartottunk és ez be is jött, mert
két órát álltunk, a
míg átjöhettünk. Sofőrünk
szerint rosszabbul is járhattunk volna, úgyhogy nem elégedetlenkedtünk. A
tervezett 7 óra helyett kilenc óra után értünk Vácra az iskola elé, ahol már
türelmetlenül vártak szeretteink.
Ha Határtalan programot
szerveztek, ajánlom mindenkinek ezt az utat, nézzetek Ti is körül Délvidéken!!
2019
tavaszán a nagybecskereki Nikola Tesla Villamossági és Építészeti Középiskola valamint a váci VSzC Király
Endre Szakgimnázium és Szakközépiskola partneriskolák voltak a Határtalanul!
Program keretén belül: Történelmi
kalandozások a Duna-mentén, Váctól a Vaskapuig projektcímmel.
Egy feledhetetlen 4-4 napos utazásban volt részünk a kirándulásunk során.
A gyerekek és a tanárok is nagy örömmel készültek erre a tartalmasnak
ígérkező kirándulásra. Előkészítő órát tartottunk a diákoknak, ahol ismertettük
a helyszíneket és a történelmi vonatkozásokat. De rajtunk kívül a gyerekek is
kíváncsian böngésztek az adott helyszínek jellegzetességeiről.
A nagybecskereki iskola 40 diákja és 4 pedagógusa 2019. április 5-én reggel
6 órakor útnak indult a négynapos kirándulásra.
Az utazásunk során nem merültek fel gondok. Így a megbeszélt időpontban
érkeztünk a váci középiskolába, ahol szivélyes fogadtatásban volt részünk az
igazgató úr, a projektvezető hölgy, valamit az iskola munkatársai és diákjai
részéről.
A váci partneriskola
előtt a helybeli tanulókkal és kollégákkal
A váci kolléganők egy
tartalmas sétára invitáltak bennünket, hogy bemutassák a város szépségeit.
Megnéztük a Március 15-e teret, a Szent Mihály-templomot, a Fehérek
templomát, a Görög Templomot, a Városházát, az Irgalmas rendi kórházat, a
Kőkaput, a Piarista templomot, a Szentháromság oszlopot, Vác remete szobrát, a
Székesegyházat, a Kőhidat, majd a Duna-parton tettünk egy kellemes sétát.
A második napon reggeli után Esztergomba indultunk. Itt Magyarország
legnagyobb Bazilikáját néztük meg. Meglátogattuk az Altemplomot, mely az
esztergomi érsekek, hercegprímások, püspökök és más magas méltóságok sírhelye.
Be szerettünk volna pillantani a Főszékesegyházi Kincstárba is, de felújítás
miatt jelenleg nem volt látogatható.
Utánaa Panorámateremből, majd a
Kupolakilátóból csodálhattuk meg a gyönyörű tájat, többek között a Mária
Valéria hidat, mely a két ország közötti kapcsot képezi.
Esztergom után Visegrádra utaztunk, A mátyás Király Múzeumba. Kiváló
idegenvezetőnk volt, rengeteg újdonságot megtudtunk Mátyás király életéről.
Mindenki kívácsian hallgatta az előadást.
A királyi udvar után a következő látnivalónk Szentendrén a Skanzen volt,
mely egy gyönyörűséges Néprajzi Múzeum, Magyarország legnagyobb szabadtéri
múzeuma, mely élethű betekintést nyújthatott a 100-200 évvel ezelőtti
múltunkba. Van aki gyalog, van aki viszont kerékpárral, illetve kisvonattal
tette meg az utat a különböző tájegységek között. Egy ami biztos: mindenki
nagyon élvezte.
A Szentenderi Skanzen után a város központját tekintettük meg. Igaz, hogy nagyon
esett az eső, de ez a tény sem akadályozott meg bennünket a kirándulásunkban.
A harmadik kirándulási napunk célpontja Budapest, azaz a főváros volt. A
sétánkat a Várkert Bazárban kezdtük. Majd a Budai Várnegyedben folytattuk.
Felmentünk a Citadella-kilátóhoz, ahonnan a híres bapesti látképben
gyönyörködhedtünk.
A pesti oldalon viszont sétát tettünk a Vörösmarty-téren, a Váci utcában, a
Duna-rakparton. Majd a Szent István Bazilikába látogattunk, ahol épp szentmise
volt. Van aki a Kilátóba is fellátogatott.
Sétánk után az Országházban tettünk látogatást. Megtekintettük a Szent
Koronát, majd vezetővel jártuk végig az 50 perces útvonalat a Kupolateremtől az
Ülésteremig.
A negyedik nap reggelén a partneriskolánkkal közös blogot nyitottunk.
Megbeszéltük a látottakat, s a további teendőket.
Az összefoglalónk után Zebergénybe utaztunk, ahol meglátogattuk a Kós
Károly templomot és a Trianon emlékművet.
A tartalmasnak ígérkező kirándulástól és a partneriskola képviselőitől, még
sokkal többet kaptunk, mint amit elvárhattunk volna. Hálás köszönettel
tartozunk érte!
Április 11-én mi fogadtuk Nagybecskereken a partneriskola tanulóit és
pedagógusait.